Megnyitó: 2007.01.13, 18:00
A belváros utcáin haladva, szemeim fürkészik a homlokzatokon megbújó furcsa alakokat, formákat, szimbólumokat, közben kedvemet lelem az emberek szemébe nézve gondolkodni a létezésen.
15 éves koromban kezdtem el fotózni komolyabban, a képeket arra használtam, hogy megértsem a világban fellelhető összefüggéseket. Látásmódom ez idő alatt folyamatosan változott, kezdetben a város külsődleges létformái és jelei érdekeltek, ahogy azonban ezeket kutattam, egyre inkább építőik és lakóik, az emberek és saját sorsom kérdései, összefüggései kezdtek el foglalkoztatni. 30 éve létezem. Budapest az én városom. Itt születtem, itt nőttem fel és itt találkoztam első barátaimmal. Sokszor magam mögött hagytam, hogy más városokkal, tájakkal összehasonlítva lássam, mitől különleges és hogyan kellene változtatni, hogy ez a számomra fontos pont egy élhető, barátságos hellyé alakuljon.
Moszkva monumentalitása révén éltem meg először komolyabban, mennyire apró porszem az ember, és a városok rendszere mennyire hasonlít a hangyabolyokra, ahol mindenki lázasan keresi helyét, sokan egy életet rááldoznak egyetlen szerepre, melyet fiatalkorukban véletlenül dobott feléjük az élet. Néhányan munkájuk túlhajtott ütemében szívinfartust kaptak, s közben talán el sem gondolkodtak: miért is élünk? Nem örültek a madarak dalának, sokszor észre sem vették azokat az apró jeleket, melyek mellett siettükben elhaladtak és letapostak, közben mit sem tudva arról, mennyire kevés elég, hogy boldogok lehessenek. Ha azonban a hangya szemszögéből nézek a világra, elkap egy furcsa végtelenség érzés amely megnyugtat, kicsinységem bátorságot ad, hogy szabadon gondolkodhassak, és ráébredek: a világot nem úgy kell felfognom ahogy azt tanították, vagy a hírekben hallok róla nap mint nap. Az életet saját látásomon és gondolkodásomon keresztül kell megértenem és átélnem. A külső és belső világom megfigyelése örömforrásom.
Utazásaim során néha furcsa, irracionális jeleket kaptam a külvilágból és belsőmből, melyek egy része jelenleg is puzzle módjára van összekuszálódva, próbálom megérteni az összefüggéseket. Ezekből a jelekből a mai napig próbálom összerakni, mi a világ, ki vagyok én és miért is vagyunk ezen a világon. Ez a fotószekvencia beszéli el képek segítségével, mit gondolok jelenleg a világról, az energiákról, melyek kívül-belül beterítenek, jeleket küldenek és hatásokat gyakorolnak ránk. Meséket, álmokat és filozófiai szimbólumokat használtam közvetítőnek.
——————————————————————————————————–
“There are definitely positive and negative emotions…or at least emotions that cause us to feel good (positive) or bad (negative). The medical field is now beginning to acknowledge that the attitude of the patient has a very large impact on how fast that patient heals or even on whether he/she survives a certain procedure. A patient with a positive outlook for the future has a better chance of being cured. As another example, how many of us know someone who, when entering a room, seems to “light up” the room? Or vice versa, someone who has the ability to throw a damper on a festive atmosphere, just by their appearance in the room? These are all examples of how positive and negative energy extends far past our use of it in such practical matters as powering our cars, lighting our homes.”
http://rainbowsendpress.com/troe/negposenrgy.html
——————————————————————————————————–
Ezek a képregények lineárisan, egy ablakon belül haladnak balról jobbra, akár az egyiptomi hieroglifák*, a képregények ősi megnyilvánulásai. A történetek elmeséléséhez a kép elemeit egy panorámává alakítom, ahol a fázisok határai elmosódnak, egyik szereplőből, vagy szituációból áramolva a másikba, melyeket élő és folytonosan pulzáló fénysugarak kötnek össze. A fotók mögött meghúzódó fénycsíkok az energiák megnyilvánulásai, melyek össze is kötnek, ugyanakkor el is különítenek egyes részleteket egymástól, a vonalak mentén haladva olvashatjuk szemünkkel a történetet szavak nélkül, képi szimbólumok nyelvén.
——————————————————————————————————–
Támogatók:
Nemzeti Kulturális Alap
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Lumen Fotóművészeti Alapívány




No user commented in " Lumen / GALLERY / Tóth Szilvia: Városi történetek - Képregényes fényinstalláció , 2006 "
Follow-up comment rss or Leave a TrackbackLeave A Reply