Épp éjszakai vásárlási szenvedélyem csillapítottam a Wesselényi utcai éjjel-nappaliban, amikor a kenyérpultba mélyedt, divatosan borostás, szemüveges úriemberbe botlottam. Odaléptem hozzá, és megkérdeztem:

 ”Ne haragudjon, maga nem a cipótáncos a Táp Színházból?”

Erre felcsillant a szeme,idvezülten mosolygott, és minden további kérdésünkre készségesen válaszolt. Többnyire ugyanazt, egy hangon:

 ”Gyere el a Kamrába, nézd meg a Keresőket!”

Később hozzátette:

“Nem baj, ha nem jut jegy, a bulira mindenképp gyere el. Olyan kicsi a Kamra, nem férnek be elegen!”

 Most amikor színházaink lassan csődöt jelentenek, a Katona nem fogy ki a tartalékaiból. Sőt beengedi falai közé az érthetetlenül elborult a fiatalságból lassanként kiöregedő színház-provokátorokat.

 Ők meg egy mesét visznek színre, Jóval és gonosszal, a mai Budapesten. Ennyit tudunk, meg hogy melyik nap lesz a premier. Elég is annyi.