Racine Phaedrája kora eszményeinek megfelelő tökéletes tragédia. Minden szereplője valamely szenvedélyének rabja, vagy ha úgy tetszik, az istenek szeszélyes akaratának játékszere. Phaedra mostohafia iránt ébredt pusztító szerelme, melytől maga is borzad, éppen annyi együttérzést, mint irtózást kelt nézőiben, akár Hippolitoszban, akit apja feltétlen tisztelete és Arícia, az ellenséges fogoly hercegnő iránt támadt tiltott vágya egyaránt […]
